PIROSKA IS CSAK EGY EMBER ...

A falunkban aznap farsang napja volt. Erre az eseményre mindenki készült, kis gyerek, nagy gyerek, felnőtt, öregasszonyok és öregemberek. Emlékeimben a falusi farsangi mulatságok kedvesen köszönnek vissza, nagyon szerettem a készülődést, a nyüzsgést, a vidámságot, a táncot, a kavalkádot. Ezen a napon nem volt vita, veszekedés, mindenki jól érezte magát. Ettünk, ittunk, jót mulattunk. De ma mégsem volt kedvem jelmezbe bújni, emberek közé menni. Kedvtelen voltam, szomorú, lehangolt. Csak feküdtem mélabúsan az ágyamon. Szemeim lassan körbepásztáztak a szobán, jobb dolguk híján. Egyszer csak megakadt tekintetem a fényképezőgépemen, mely ott csücsült a polcomon. Pár hete kaptam a 19. születésnapomra. Hirtelen felpattantam, mintha forró parazsat szórt volna valaki rám. Kezembe vettem születésnapi ajándékomat, melyet még alig volt alkalmam kipróbálni. Mintha egy pillanat alatt elfelejtettem volna, hogy tegnap vett tőlem búcsút a barátom. Kezemben a fényképezőgépemmel huncut fényben a szememben elindultam ki az utcára, az emberek közé. Külső szemlélőként figyeltem, s fotóztam. Kerestem a szépet, az érdekeset, a feltűnőt, az alig észrevehetőt, az érzelmeket, az embereket. Mikor megtaláltam, kattintottam. Mosolyogva jártam-keltem a mulatozó társaság között.

Majd egyik pillanatban megakadt a szemem Piroskán, ki kosarával karjában épp indult lefelé a dombon. Érdekes, picit megbotránkoztató képet festett cigivel a szájában, mogorva ábrázatával. Nem tudtam levenni a szemem róla, valamiért megfogott, s el nem engedett. Mindig kíváncsi természet voltam. Mintha egy kötéllel húzott volna maga után, elindultam felé. Követtem őt, s néha-néha kattintottam is. Ő morcosan rám tekintett, de aztán folytatta útját. Én is. Piroska leült egy kőre, s újra rágyújtott. Én akkor értem oda. Nem szólt hozzám, csak csendben megkínált egy szál cigivel. Én elfogadtam, s leültem mellé. Csendben ültünk néhány percig egymás mellett. A csendet ő törte meg. Hangja rekedt volt, szomorú, de legfőképp megtört. Én nem kérdeztem. Ő beszélt. Sokáig. Rám nem nézett, csak maga elé. Elmesélte életét. Elmesélte, hogy nincs már senkije, fia, férje, testvére, szülei meghaltak. Már kétszer legyőzte a rákot. Élete javarészt szeretteinek ápolásáról szólt, temetésekről, bánatról, kilátástalanságról, fájdalomról. Nagyon megrázóak voltak szavai. Ő nem sírt. Talán már nem tudott. Nekem halkan csurogtak a könnyek az arcomon, halkan nehogy megzavarják a mellettem ülő asszonyt, aki épp lelkén könnyített. Zokogni tudtam volna, de féltem, hogy akkor abbahagyja a mesélést. Közel ültem hozzá, így éreztem, hogy nagyon régóta vágyott már arra, hogy valaki meghallgassa.

Lassan felállt, majd rám nézett, s búcsúzóul így szólt: - Köszönöm, hogy meghallgattál, kislányom! – s elindult. Talán hazafelé vette útját. Én ott maradtam ülve, tekintetem végig követte őt. Piros kabátja még sokáig virított a szürkületben. Otthagyott. Otthagyta nekem életének történetét, fájdalmát. Ő talán egy picit megkönnyebbült azáltal, hogy meghallgatta valaki. De én nem aludtam azon az éjszakán. S még most is sokszor visszaemlékezem rá. Azon a farsangi napon picivel bölcsebb lettem.

(a történetet ez a kép ihlette, melyet itt tudsz megnézni: kreatív írás kép alapján 141)

SAJÁT NÉV ALATT HOGYAN TEVÉKENYKEDHETÜNK?

Főszabály szerint adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában folytathat az adózó (Art.)

Az adózó többféle tevékenységet, többféle formában végezhet, és többféle adózási mód közül választhat. Nem csak adófizetési kötelezettsége keletkezik, hanem járulékfizetési is. Ha valaki eldöntötte vállalkozni szeretne, egyszerre kell könyvelőnek, adótanácsadónak, ügyvédnek lennie, hogy biztos legyen abban, mindent ért, mindent tud, mindent helyesen tesz, mindenre tekintettel van. 

Rengeteg mindenre kell figyelemmel lenni:

- a folytatni kívánt tevékenységre (engedélyhez kötött-e, van-e valamilyen speciális rendelkezés stb.)
- működési formára (magánszemély, jogi személy)
- adózási formákra (mely függ a működési formártól és bizonyos esetekben a tevékenységtől is)
- korlátolt vagy korlátlan felelősségre
- jogi következményekre

Magánszemélyként lehetünk:
- adószámos magánszemély
- egyéni vállalkozó

Több éve kérdésként merül fel a legtöbb emberben, hogy saját név alatt egyéni vállalkozóként folytatható-e az adott tevékenység, vagy elegendő csak az adószám kiváltása. Ezzel kapcsolatban felmerül még az is, hogy melyik formát (ev vagy adószámos msz) célszerű választani az adó- és járulékfizetés szempontjából. Ezekre a T. Hatóság nem ad egyértelmű választ sehol sem, sőt sok "pletykát" hallani arról is, hogy félrevezetők az információk, sok esetben a T.H. sem tudja a választ. De ha a "pletykákra" alapozunk, akkor az is elmondható, hogy az adóellenőrzéseknél - érdekes módon - mindig tudja a T. H. mi a helyes, akkor minden világosság válik számára.

A prevenció nem csak a testi és lelki egészségünk kapcsán fontos. Ugyanúgy lényeges (lenne) érthető, átlátható képet adni az adózóknak az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket tekintve. Elég sok esetben nem a rosszhiszeműség áll az adóhatósági szankciók hátterében, hanem inkább a tudatlanság, érthetetlenség. Mert ember legyen a talpán, aki ezt az egészet 100%-osan érti és átlátja. 

Vannak olyan - az EV tv-ben nevesített - tevékenységek, melyekre vonatkozóan nem kell alkalmazni az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat. E körbe tartozik:

- mezőgazdasági őstermelői tevékenység

- ügyvédi tevékenység

- állatorvosi tevékenység

- egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenység

közjegyzői tevékenység

- önálló bírósági végrehajtói tevékenység

Az Szj tv. szerint nem mnősül egyéni vállalkozónak az a mszemély, aki
- az ingatlan-bérbeadási, illetve
- egyéb szálláshely-szolgáltatási
tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.

Egy dolgot mindenképp érdemes még tudni és figyelembe venni még a választás előtt. Mégpedig azt, hogy az adott tevékenység, amit végezni kívánunk, folytatása engedélyhez vagy esetleg egyéni vállalkozói tevékenységi formához kötött-e. Ha nincs ilyen előírás, akkor a tevékenység folytatható egyéni vállalkozás keretében vagy adószámos magánszemélyként is.


Kapcsolódó jogszabályok:

• 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
• 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
• 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

jelen bejegyzés tapasztalataim, szakirodalom olvasása, hatályos jogszabályok ismerete alapján íródott, de én is tévedhetek

VAJON MI LEHET A GYEREKNEVELÉS TUTI RECEPTJE?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Mióta anyuka lettem foglalkoztat az a kérdés, hogyan tudok embert faragni majd belőlük? Elég leszek hozzá? Milyen példát fogok nekik mutatni, s az jó lesz vagy sem? Elég erős leszek, hogy végigcsináljam? Mi lesz, ha hibázok? Mit, hogyan és mikor kell tennem? Elég, ha csak szeretem s elfogadom Őket? S egyáltalán mi szükséges mindehhez, ahhoz, hogy jól neveljem Őket?

Egy gyerekhez két dolog biztos kell, egy anyuka és egy apuka. De mi szükséges a gyerekneveléshez?

Hozzávalók:

-          szeretet

-          türelem

-          gyengédség

-          odafigyelés

-          elfogadás

-          humor

-          kreativitás

-          idő

-          energia

-          megbocsátás

-          következetesség

-          dicséret

S mindebből jó sok!

Rettenetesen összetett ez a téma, s épp emiatt annyira idegesít, mikor valaki ismeretlenül véleményt nyilvánít egy gyerekről, az anyjáról vagy az apjáról.

Ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a gyereknevelésre is. Szerintem nem lehet jól vagy rosszul nevelni. Nevelni lehet és közben hibázni. (A szélsőséges esetekre nem térnék ki, azok inkább már a bűncselekmény kategóriába tartoznak.)

A gyereknevelés elméletben sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban. Milyen egyszerű is lenne, ha a kisbaba megszületésénél kicsi kezecskéjében egy kis szalaggal átkötött papírtekercset is tartana, melyen kibontva ez olvasható: HASZNÁLATI UTASÍTÁS. De biztos vagyok benne, hogy mindenki egyetért azzal, hogy ezen dokumentum nélkül sokkal élvezetesebb, s csöppet sem unalmas.

Az a legszebb a gyereknevelésben, hogy nem a gyerekeinket neveljük, sokkal inkább önmagunkat. Egy gyerek tükör, s ez így igaz. Egy szülő gyereke megszületésétől kezdve rálépett - akarva akaratlanul is - az önismeret útjára. Ez egy halálig tartó terápia is egyben. 2 in 1. S ha ezen az úton végigmegyünk, soha nem fogjuk megbánni! Senki ne számítson arra, hogy simán végigmegy ezen az úton. Lesz itt minden, mire nem is számítunk, mire nem is gondoltunk soha. Lesz öröm, bánat, nevetés, kacagás, simogatás, ölelés, sírás, üvöltés, ordítás, kínlódás, vergődés, értetlenkedés, félelem, aggódás, fájdalom, fáradtság, irigység, féltékenység, szenvedés, bűntudat. S mikor kimondanánk, nem bírom tovább, akkor jön a visszaigazolás egy mosoly, ölelés vagy puszi, formájában, hogy igenis jól csinálod, ne add fel, de meg kell szenvedni, ha jól akarod csinálni. Egy megható pillanat, mely csak egy pillanat, de jobban fogunk rá emlékezni, mint pl. a több hónapos nem alvásra, vagy mikor üvöltve ránk csapja az ajtót és száján olyan szavakat ejtve ki, melyeket düh és harag formált.

Mindent nem tudunk megadni nekik. Egyet tudunk csak, s az bőven elég: önmagunkat. Néhány éve találtam rá Müller Péter alábbi néhány sorára, és egyet kellett értsek vele. Emlékszem elolvasását követően megnyugodtam.

"A szülők csak azt adhatják, amik bennük vannak. Ez minden nevelés alapja. Boldogtalan ember nem tud boldogot nevelni. Erős, derűs emberek nevelhetnek csak erős és derűs embereket. A szülők benső „megcsináltsága” az alapfeltétele minden nevelésnek. A nevelés: önneveléssel indul s azzal is fejeződik be."

A gyereknevelés lényege abban rejlik, hogy életre neveljük őt, hogy meg tudja állni a helyét a világban, meg tudjon birkózni az akadályokkal, a problémákkal. Legyen békével önmagával és a világgal. Legyenek céljai és kitartása azokat elérni. Ne féljen a kihívásoktól, legyen bátor. Ne érezze magát korlátok közé szorítva.

S míg őket neveljük, azt tapasztaljuk, hogy korlátainkat, határainkat sokszor átlépjük, mert át kell lépnünk. Gyerekeink érdekében komfortzónánk elhagyására kényszerülünk több ízben is.

A szülő változik az évek során, olykor észrevétlenül. Egyre inkább hasonlítani kezd gyermekére. Vagy a fiú kezd hasonlítani az apjára, a lány az anyjára?  Mert öntudatlanul is példát mutatunk nekik. De akkor most hogy is van ez? Ki nevel kit? Ki hasonlít kire? Kell-e egyáltalán ezen kérdéseket értelmezni, meg kell-e találni rájuk a válaszokat? Kell-e egyáltalán gondolkodni vagy elég csupán az élet sodrásának alávetni magunkat? Ha olykor-olykor az élet zavaros folyója faágakat, kiálló sziklákat nyújt számunkra, melyen megpihenve levegővételhez jutunk, érdemes kihasználni a lehetőséget, hálát adni, erőre kapni és folytatni az utat, mely nem tudjuk hova vezet? Vezet egyáltalán valahová? Nyer-e értelmet bármikor?

MR. és MS. Z

A Z generáció tagjai 1990-es évek végén, vagy azután születtek. Elég sokban eltérnek az előttük lévő generációktól, s ez leginkább a technika gyors, gyorsabb, még gyorsabb fejlődésének tudható be. Ők már azok a gyerekek, akik beleszülettek a digitális technika világába. Ők egy olyan környezetben szocializálódtak/szocializálódnak, ahol hatalmas szerep jut az informatikának, a technológiának. Ők ebbe születtek bele, számukra az internet, a mobiltelefon, a wifi, a laptop, a tablet, az okostelefon, az applikációk, a közösségi oldalak napi szinten társaik lettek. A hatalmas és gyors információáramlás nekik természetes. Mindenről azonnal tudnak bárhol is vannak. Ők képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni.

Ennek a korszaknak is vannak előnyei és hátrányai. Véleményem szerint elég magas különbség jelentkezik a Z valamint az Y, s főként az X generáció között. Ebből kifolyólag sok probléma is felmerül, akár a két-három generáció kommunikációja terén, nem értik meg egymást. Én X/Y vagyok, én sem értem őket és valószínű ők sem értenek engem. Számomra túl gyors mindez, ami körülvesz bennünket, nekik viszont ez a természetes közeg. Néha úgy érzem magam, mintha más bolygóról kerültem volna ide, teljesen idegen nekem ez a világ, kényelmetlenül érzem magam benne, Mr. és Ms. Z pedig valószínűleg kinevet, megvet, és boldogan lebeg a XXI. századi élettérben.

Forrás: flickr.com

Az oktatási rendszer számukra elavult, mások az elvárásaik. A technika és a kommunikációs eszközök rohamos fejlődésének köszönhetően egyre több információhoz jutnak, melyeket másképp dolgoznak fel, ami miatt (is) a gondolkodásuk is más. Ők optimisták és merészek, számukra nincs lehetetlen. 

Mindezeket ismerve elgondolkodtató, hogy Mr. és Ms. Z milyen jövőről álmodik? Tanulmányaik befejezését követően merre indulnak? Milyen karrierre vágynak? Milyen munkahelyet képzelnek el maguknak? 

Egy francia oldalon megjelent cikk ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ, 2000 megkérdezett diák visszajelzését alapul véve. Az eredmény semmi esetre sem mondató érdektelennek, lényegtelennek. Inkább meglepőnek, váratlannak, néhány - a Z generációról kialakult - közhelyet megcáfolván.

1. A fiatalokat főként a multi cégek érdeklik.

Nem igaz, a válaszadók 80%-a a KKV-at részesítette előnyben.

2. Rendszeresen akarnak munkahelyet váltani.

Nem igaz, a válaszadók 82%-a 10 évig szeretne ugyanazon a helyen maradni, feltéve ha a cég fejlődésorientált, a munka kihívásokkal teli és kellemes a munkakörnyezet.

3. A fiatalok félnek a munka világától.
Megint nem igaz. A válaszadók 53%-a az első munkahelyre úgy tekint, mint számukra kedvező alkalom a kibontakozásra, megnyilvánulásra, a teljesítésre.

4. Nem számíthatunk a fiatalokra, azaz a Z generációra.
Nem igaz. A válaszadók 49%-nak a legfontosabb tulajdonság - melyet célul tűzött ki magának - a megbízhatóság.

Forrás: cikk, ami alapján ez a bejegyzés íródott 

AMI UTÁN NEM KELL ADÓZNI, JÁRULÉKOT FIZETNI ...

... az a háztartási munka.

Az előző bejegyzésemben leírtam mit kell fizetni/tenni kinek és mikor. Még egy fontos dolgot meg kell jegyezni ezzel a tevékenységgel kapcsolatban. Az, aki háztartási munkát végez, társadalombiztosítási szempontból nem minősül biztosítottnak. Az indok egyszerű, a tevékenység után nincs megfizetve a járulék. Így egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult és ezzel a munkával nyugdíjra jogosító szolgálati időt sem szerez.

Mit tehet a háztartási alkalmazott, hogy igénybe vehesse az egészségügyi szolgáltatásokat? 

• Fizetheti havonta a 7.050 Ft (2016-ban) egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ez csak és kizárólag az eü-i szolgáltatások igénybevételére jogosít, pénzbeli ellátásra és/vagy baleseti ellátásra nem. Ezzel kapcsolatban FONTOS tudni, hogy a benyújtott nyilatkozat végrehajtható okiratnak minősül (ART szerint), azaz, ha az illető nyilatkozott, hogy ezzel a lehetőséggel ő élni kíván (havonta fizeti az eü-i szolg. járulékot), akkor a NAV jogosult az összegre, ha esetleg az adózó elfelejtette volna befizetni.
• Megállapodhatnak másfajta jogviszonyban is (munkaviszony, vállalkozási, megbízási), de akkor már nem háztartási munkáról (azaz adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatásról) beszélünk, teljesen más szabályok vonatkoznak rá mind az adófizetés, mind a járulékfizetés tekintetében.

Kapcsolódó jogszabály: 

• 1997. évi LXXX. törvény
• 2010. évi XC. törvény

Ezen információkat a bejegyzés megjelenésének időpontjában hatályos jogszabályok alapján írtam, azóta nem frissítettem.

37 ÉVE EZEN A NAPON ...

... Teréz anya Nobel békedíjat kapott.

Kalkuttai Szent Teréz (1910 - 1997) 1979. október 17-én vehette át a Nobel békedíjat. Amikor átvette, ezt mondta:

"Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat."

Forrás: wikipédia

Hitvallását az alábbi néhány sorban fogalmazta meg, mely legalább annyira egyszerű megfogalmazását tekintve, mint a fenti kérdés-válasz, de benne van minden, ami ahhoz szükséges, hogy boldogak legyünk, hogy éljük az életet és ne túléljük, s hogy tartalmas életünk legyen.

"Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!"